Mutasd meg ki vagy
Megjelenés: 2014.07.27.
Daemon szemszögéből
|
|
Szállj ki a fejemből, szállj ki. Fogalmam sem volt, hogyan került bele, de a folyamatos motoszkálást a hangja elhallgatása után is tisztán éreztem. Akár egy csomó vöröshangya, mikor a mézes csuprot kirakod az asztalra, megrohamozzák, és addig mászkálnak, gyűjtögetnek, míg ki nem ürül. Az agyam ezer kis darabra akart hullani, újra meg újra, mint amikor utoljára találkoztam Faith-al. Miért sül el minden találkozás úgy mint egy katasztrófa merénylet?
|
Time's up - előszó
Csönd. Nincs harangszó, nincs zörgés, nincs, olyan hang mely azt jelezné... valaki él még. Valaki lélegzik a kupac alján, a sok holttest között vannak lelkek, akik még élnek. Ha nem is több, legalább egy. Én. Én élek, és lélegzem, ki akarok szabadulni ebből az átkozott ketrecből, a sok bűzlő holtest közül. De a hangok nem jönnek. Csak távolba révedő szemek maradtak nekem. Ők, és senki más. Mind meghaltak. Cafatokra tépte őket, rám dobálta, és azt hitte végzett. Hallottam a hangokat a fejemben: Várj még, várj. Végtelenszer elismételt mondat, de a várakozás hiábavaló. Nincs itt már élő, ki megmenthetne. Tekintetem szaggatott, nem látok többet a puszta emléknél, és a térképnél a fejemben. Annál az eszeveszett labirintusnál, ami örökre az agyamba égett. Anya mindig azt mondta: különleges memóriám van. Amit egyszer látok, többet nem engedek el. De nincs többé anya. Így a memóriám sem kell. Töröljenek el mindent, minden egyet lépcsőfokot, minden sikolyt, minden szemembe égett vércseppet, minden el nem sírt könnycseppet, ami örökre odabent ragadt. Suttogott nekem, suttogta a nevem, kilétem. Színtisztán emlékszem...
|
Faith szemszög
01. Lehetetlen...
Új hely. Minden steril, tiszta, és
előkelő. Csak én nem. Na meg a szám, amit sose tudok becsukni. Állandóan
megjegyzéseket teszek, a körülöttem lévő személyekre, és dolgokra. Mint az a
festmény. Nem mintha nem lett volna röhejes. Nagy, kerek, krumpli orr, vörös,
foltos arc, és néhol megtépázott haj. Ehhez társult és gömb alakú test, és
végtagok. Egyszer szülessen a földre, és esküszöm, összetörik alatta. Nem sokat
segít itt a modorom. Az igazgató nő felé, az inas igen rossz néven vette a
gyenge - mert ez még csak gyenge - megjegyzéseimet a festményekre, és
kiállított emléktárgyakra. Mintha
egy múzeumba érkeztem volna. Mindenki jó modorú, és barátságtalan.
Legalábbis az alkalmazottak. Na meg a piszkafa is ezt hajtogatta ide
fele: Modortalan kis csitri. Elit iskola, hogy képzeli hogy ilyen
megjegyzést tesz az egykori alapítóra. Az összes jó módú kölyök közé
egy ilyet küldeni, nahát, ez szemtelenség. Nyávogós
smirgli hang. Simán elmehetne egy építkezésre, és észre se venné senki, hogy
beszél. Az utolsó folyosón már nem voltak képek, üres volt, és kopár. Elegáns
fekete tapéta, kacskaringós mintával szalad végig a falon, egészen a következő
ajtóig. Ott megtorpant a minta, majd mintha átment volna rajta, tovább
folytatódott. Mágia szaga van.
|
Faith szemszög
02. Tisztavérű
Minden klub egyforma. Válogatnak az emberek, melyikbe menjenek, miközben az összes ugyan olyan. A zene dübörög végig a füleden, izzadtság, és pia szag terjeng. Meleg lesz, ahogy egyre beljebb kerülsz. Élve löknek be a kemencébe. Megsütnek, rád kennek mindent, amit képesek, majd miután jól átsültél, megesznek. Mi pedig éppen ide készültünk bemenni. Nem, nem voltam gyáva, nem volt kifogásom az ellen, hogy a nyomozás érdekében ide jöjjünk. De a gyávaság nem egyenlő a személyes kedvtelési listámmal. Undorodtam az ilyen helyektől. Már, amíg nem került alkohol a szervezetembe. Amint megtörtént, valahogy az undor hihetetlen élvezetté váltott át, és tetőfokra hágott a hangulatom is. Elég volt egy pohár Jack Daniels és valahogy minden színesebb, élvezetesebb, na meg humorosabb lett. Feszes, fekete harisnyám végig tapadt a lábamon, fekete, zárt orrú, bokacsizmámban hirtelen meleg támadt, és a fekete, feszülős koktél ruha kivágott háta ellenére is túl szűk lett. Hátam feszített, álca alá rejtett íj nyugtatóbb volt, mint egy üveg Jim Beam. A tömeg dübörgött bent, mindenki izzadt, és táncolt, miközben én gyanútlanul sétáltam végig mellettük. Tömeg. Megborzongtam. Sose kedveltem a tömeget. Ők mindig megbámultak, és pedig vissza rájuk. Akár emberek voltak, akár... mások.
|
Faith szemszög
03. Alkohol mámor
Hörgés szakadt fel ajkai közül, mikor a torkánál fogva felemeltem a falra. Kék. Ismerős árnyalatú szemek szegeződtek rám.
- Kezd alul, ha már így letámadtál - cinikus mosolyt villantott rám. - Biztos mindenki szívesen nézné végig a jelenetet, édes - úgy beszélt, mintha nem lenne a falra fel függesztve, és a lábai nem a levegőben lógtak volna még. Sötét farmerbe bújtatott, hosszú karcsú lábak tehetetlenül lógtak lefelé. - Bármennyire és élvezem, hogy ilyen ruhában állsz előttem, én meg a falnak szegezve állok tehetetlenül, megtehetnéd az a szívességet, hogy leengedsz. Zsibbadnak a szexi lábaim – Ana hátulról megfogta a kezem, majd húzni kezdett. Stark eltűnt. Suttogta, mire én körbe pillantottam. Mindenki a jelenetemmel volt elfoglalva, idő közben pedig Stark nyúlcipőt húzott.
|
Faith szemszög
04. Felejtés...
Álmodtam. Szörnyű kínokat, fájdalmat, s haragot. Fortyogó düh érzése söpört végig az ereimen. Nem a valóság, nem követ. Álom volt.
Lassú halált halni szörnyű. Ott fekszel, tehetetlenül, miközben ő feléd görnyed, és tovább kaszabol. 14 éves voltam csak. 14 éves, és tudtam milyen a halál. Legalábbis az elejét. Amikor az a gomolygó köd feltámad előtted, fehér és gyönyörű. Végigszáguld a testeden, hűs szellőként hűti le. Aztán szemem elé villan egy arc, amiért érdemes élni. Egy arc, ami azt suttogja, kellek én még neki. Arc, akit sosem láttam, de hallgatok rá. Sikoltva török ki a ködből, elhagyom a hűsítő szellőt, a fehér köd mámorító látványát. A tűzbe vetem magam, forró, fájdalmas tűzbe. A kések újra, és újra végigszáguldanak rajtam. Az arcomon, a testemen, mindenhol. Nyomokat hagynak, sebeket, vérző, csípő sebeket, amibe aztán beledörgöli a sót. Csíp, fáj, de nem engedek. Kellek, én nekem még célom van. Fényárad belőlem, hófehér, csillámló vér tör fel az utolsó sebemből. |
Faith szemszög
05. Tudatlanságba taszítva
Faith tudata ólom súlyú. Olyan mintha belülről tépkednék szét az agyam. Marcangolnak. Teste szertefoszlott, akár a köd, amikor belém olvadt. Gondoltai, és emlékei keveredtek az enyémmel. Jéghideg volt odabent. Fagyos levegő suhant végig az elmédben, és a szíved tájékán. Közben a jéghegy mögött tűz dúlt, egy vaderdő lobbant lángra. Olyan erővel lobogott, amit még nem láttam. De a jéghegy mindent eltakart. Körülfogta Mo világát, betakarta, és megvédte. Akár egy burok. Megvédte az érzéseit, a gondolatait. Testem megfeszült, akár a gitáron a húr. Tartani, irányítani valamit, amit nem ismersz, nehéz.
|
Damoeon&Faith szemszög
06. A háromszög
A magassarkúm ismét kopog az aszfalton. A város bizonyára már jól ismeri a lépteim. Éjfél tájt járt a hold, magasan, és fényesen világította körbe az utcát. A lámpák égtek, egy egy kis kört körbevonva sárgás neonfénnyel. A város ezen részén kosz volt, a házak romosak, és elhagyatottak. Kerülök mindenkit, mióta Daemon majdnem meghalt. Igazság szerint, lehetséges hogy meghalt. Nem voltam a Fortuna termében amióta aznap Jimmel volt összeütközésem. Ő viszont biztos hogy meghalt. Rosszkor volt, rossz helyen. Túl sokat látott, és a gyengébbik, vadabbik felem nem bírta tovább. Így muszáj volt eltüntetnem a nyomokat. Természetesen kaptak másik őrt, Jim testében, akinek tiszta volt a tudata. Őt meg kell látogatnom minden hónapban, hogy ellenőrizzem, tökéletesen működik-e. De nem ma. Az utóbbi időben egyre többet látogatom a bárokat, és keresek valami olyan helyet, ahol Lélekhordozók vannak. Kell valami sűrűn járt, új hely, ahol még nem ismernek. A házak egyre fényesebbek, és nagyobbak lettek. A poros romokból felhőkarcolók lettek, a kihalt utcákból autótengerek. Olyan volt, mint egy kihalt erdőrész a burjánzó fák között. Feszült testemen a fekete ruha, minden egyes mozdulatnál rám simult. Talán kissé felcsúszott, a nem nagyon zavart. Alkohol kellett, méghozzá tömény mennyiség. Le kell hűtenem magam valamivel. Vagy inkább feltüzelni. A felhőkarcolók között a bár csillogott és villogott. Olyan gazdag emberek helye volt, akik többet kerestek, mint csillag az égen. Hát irány a parti.
|
Faith szemszög
07. Mutasd meg ki vagy
Daemon szemszög
08. ....
Faith szemszög
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése