Vadászok

faith monceaux

az élet érzések nélkül sokkal színesebb

A nevem Faith Monceaux, besorolásom ismeretlen. Becenevem Mo. A tizennyolcadik életévem töltöttem be ebben az évben - jobban mondva tavaly. 1995. december 31-én, az év utolsó napján láttam meg a napvilágot Franciaországban, Párizsban. A szeretet városa nem? Hát nem teljesen. Anyám 4 éves koromban hozott New York-ba, azzal a szándékkal, hogy átad valakinek, aki kezelni tud. Mészárlás lett a vége. A Fortuna tagja vagyok, mint projekt vadász. Érzelmek és bűntudat nélkül gyilkolok, és a képességeimen keresztül jó információ begyűjtő vagyok.
" Mély levegő, kifúj. Mély levegő, kifúj. Hosszú lélegzetvételekkel próbáltam lenyugtatni a rám törő pánikot, amely lassan, de elülni látszott. Szorította a torkom, mozdulni sem bírtam. Vaskarmokkal fogott satuba, nem engedett. Lehunytam a szemem. A sötétség, ami körül vett, én voltam. Mosolyom már nem volt őszinte. Elfáradtam. Belefáradtam a harcba. Harcoltam értük, harcoltak értem. Életemben először szerelmes lettem, és viszont szerettem, mégis megtettem azt a lépést, amelyet talán nem kellett volna. Megírtam a levelem, búcsút mondtam. Jobb ha nem szeret, ha utál, mint sem magát hibáztassa. Itt hagyom őt, ás minden mást. Én voltam a díszcsillag, a Vadász. Én voltam a sötét, a fényben. Én vagyok most a halál, a jövőben. - Faith Monceaux Utolsó előtti részből idézve."

daemon castillon

mindenkiben van egy szörny, csak valakiben erősebb

A nevem Daemon Castillon, besorolásom Tisztavérű. Becenevem nincsen. A tizenkilencedik életévemet töltöttem be, 1994. január 1-én születtem, az év első napján. Anglia rengetegében, a londoni esős időben születtem. Tökéletes város, udvarias emberekkel. Legalábbis mindenki ezt gondolja. Apám a köznéppel udvarias volt, velem otthon kevésbé. Fortuna tagja vagyok projekt megoldó és közvetítő, azonban húsz éves korom betöltése után a Tanács tagja. Tisztavérűként megvan a biztos helyem a Tanácsban, eszem és logikám pedig hozzásegít a projektek könnyű megoldásához, ha vannak kellő információim.
"A méreg hatalmas adagokban öntött el, érzelmeim hirtelenjében egy dologban csoportosultak. Éreztem ahogyan testem minden porcikája megremeg, és arra vár, hogy kitörhessen a páncéljából. Gyilkolni akartam. Mindent, és mindenkit aki a közelembe kerül egyszerűen csak megölni, úgy ahogyan ő tette volna. Megint eszembe jutott az arca, a teste, a keze, az érintése. Bársonyos márvány szerű bőre. A fal előttem darabokra tört, ahogy öklöm pillanatok alatt találkozott vele. Miért érdekel bármi is vele kapcsolatban? Miért érzek még mindig így, ha már nincs itt? A vérem pettyekben szaladt végig a bütykeim között, a falin a foltban ott volt az öklömből szivárgó vér. Nyomot hagytam. Ahogy ő tette a lelkemben, ami már végleg darabokra tört. Egykor csak szép arc voltam a lámpa árnyékában. Egykor szép életem volt. Egykor még ő is itt volt - Daemon Castillon az Epilógusból idézve."

anastasia morgenster

jövőben van a kulcsunk a javulásra

A nevem Anastasia Morgenster, besorolásom Örök Életű. Becenevem Ana, Sia. A tizennyolcadik töltöttem be ebben az évben. 1995. április 23-án láttam meg a napvilágot, Amerika kegyeiben, Californiában. A napos városban, tökéletesnek látszó élettel. Amikor anyámék elváltak, én a Táborba kerültem. Olyan életem lehetett, ahol szerettek, és ahol barátokat szerezhettem, még ha azok kicsit... másmilyenek is voltak. Nem vagyok hivatalosan a Fortuna tagja, ameddig át nem megyek a vizsgáimon. Mivel a szüleim nem küldtek azonnal a Táborba miután betöltöttem a tizedik évem, nem tettem le a vizsgákat. Projekteket oldok meg, egy vizsgázott személy kíséretével, míg leteszem az enyémeket.
"Mosolyom metsző volt, hangom jéghideg. Arca hirtelen torzult el, ahogy kezeim a hasában végezték. Állkapcsa hatalmasat csattanva ért össze, fogai hátborzongatóan koccantak össze. - Még egyszer, és utoljára elmondom. Ha még egyszer hozzám mersz érni, meg mersz bántani, vagy a közelembe mersz jönni, darabokra szedlek mint egy éhes oroszlán a vadhúst - gyors ütéseim a falhoz vágták. Magassarkúm nyugodt hangokkal kopogott végig a márvány padlón, miközben lassan, de biztosan elindultam a másik irányba. Elzártam magamban a fájdalmat, minden egyes érzést amit képes voltam. Még néha néha fejüket ütötték, a csókok amiket egymással váltottak, amivel örökre megsebeztek, de már nem éreztem semmit. Egyszer ő is megtapasztalja még, mennyire fájt. Egyszer úgy is megfizet érte. Egyszer majd megtudja milyen csalódni - Anastasia Morgenster Meghatározatlan fejezetből idézve."

robert hamage

élvezd az életet, amíg magad is megbánod a tetteid

A nevem Robert Hamage, besorolásom Angyal. Becenevem Rob, Robie. A huszadik életévem töltöm - a földön. Születésem meghatározatlan, földre érkezésem 2004 áprilisában történt meg. A new yorki tanács tagja vagyok, ezen kívül a Tisztavérűek felügyelője. Nincsen családom, sem szeretteim, teljesen független vagyok. Kötelékeimtől, és kötelességeimtől függetlenül úgy élvezem az életem itt a földön, ahogy csak akarom. Projektben egy csapongó, nemzett Tisztavérű mellé vagyok beosztva, mint felügyelő.
"Álltam ott, és olyat láttam, amit hosszú életem során még sosem. Hosszú, barna haja hullámokban ömlött a vállára, ruhája kihívó volt, teste vékony. Szeme dühösen csillogott, tűzvörösbe borult. A Tanács említette, hogy van egy ismeretlenünk. Sosem hittem hogy valaha találkozom vele. Vigyorom széles lett, ahogy Daemon-t a falhoz vágta, minden erő nélkül, majd trágár szavakkal elmondta neki az állást. Lenyűgöző és félelmetes volt egyszerre. A mellettem álló szépség még inkább. Hosszú, holló fekete haja, kék szemei megigéztek. Akkor már tudtam mi kell. Már volt célom. Megszerzem minden áron - Robert Hamage szemszöge a harmadik fejezetből."

william conrad

jövőben van a kulcsunk a javulásra

A nevem William Conrad. Becenevem Will. A Fortuna tagja vagyok, edző, és Tábor vezető vagyok, ezen kívül tanár. A Tanács egyik befolyásos embere vagyok, így elég sok beleszólásom van a döntésekben. Faith az én tanácsom miatt került végül a Fortuna szárnyai alá, ám amikor a 14 életévét töltötte be, a baleset miatt úgy döntött a Tanács, hogy átszállítják egy másik Táborba. Alkalmatlannak találtak a nevelésére.
"- Nem engedem hogy elvigyék, most nem. Annyi mindenben képes volt segíteni, maguk szerint bárkire is fog hallgatni rajtam kívül? - hangom éles volt, a feszült levegőn úgy siklott keresztül, akár kés a vizes húson. - William alkalmatlan vagy erre a feladatra. A lány veszélybe került, az egyetlen forráslehetőségünk ahhoz a démonhoz akit évtizedek óta üldözünk. Nem fogjuk a kezedbe adni, hogy aztán megölesd - Castillon éles tekintete arra engedett következtetni, hogy hiába tiltakozom. Minden további nélkül felkeltem, és elmentem. - William Conrad visszaemlékezés.

------------------------------------------------------------------------